Egy házasság állomásai

  LUCHENI: Hogy Bécsben látja őt, bosszankodik a jóságos Halál,
bősz haragja érthető, hiszen préda nélkül áll!
S ha mégse smakkol Sisinek e tejbe-vajba frigy,
hát én szerintem nem kizárt, hogy a Halál intézte így!
Egy házasság állomásai!

Egy éve házas már, de túl magányos sokszor ő,
egy kismadár a társ - a férje ritkán jő!
De még egy házas év, és máris szült egy kisleányt,
csak nem szabad, hogy ő nevelje a babát!

ELISABETH: Hová tűnt a lányom?

SOPHIE: Nos, magamhoz vettem őt!

ELISABETH: Adják vissza, azt kívánom!

SOPHIE: Ne kérd idő előtt!

ELISABETH: Kérdezésem nélkül kapta az ön nevét!
Mért Sophie-nak keresztelték?

SOPHIE: Nem kértem véleményt!
SOPHIE, UDVARHÖLGYEK:
ELISABETH: Franz Joseph, szólj már végre,
Hisz ő is csak tovább ez nem megy így!
egy gyermek még,
Ellopta a lányom tőlem, nem bírná
álnok és irigy! gyermekét!

F. JÓZSEF: Itt nem kell félned, drágám, Itt, Bécsben kell
anyuka tudja majd, nevelni őt,
gyermekkel prímán bánik, ha otthon
és csak jót akar! nem tették!

ELISABETH: Értem, tehát cserben hagysz!

F. JÓZSEF: Mert nem kell most harc!

ELISABETH: Cserben hagysz!

F. JÓZSEF: Értsd meg végre, nincs más választásom!

LUCHENI: Gracie!

ELISABETH: Adják vissza a gyermekem!

LUCHENI: Még egy házas év,
és íme, újabb lányka jő,
de őt is elviszik -
Sisi hiába sír!
De lassan rájön már, hogy úgy juthat előbbre ő,
úgy nyer csak csatát, ha alkudozni bír!

1856. október

KAMARILLÁK I.: Szépségével hatni bírhat,
s nem mindegy, hogy merre is hat!
Szép nőt csak, mást se akar
látni sok olasz, s magyar!
Biztosan sikert hoz ő -
egy pompás osztrák nő!

KAMARILLÁK II.: Meg kell korbácsolni őket
mind, az összes felkelőket, (Mind együtt)
aztán jöjjön majd a szépség,
hogy a bosszút elfelejtsék!
Szépségével hatni bírhat,
s nem mindegy, hogy merre is hat!

F. JÓZSEF: Szépséged hasznot hozhatna,
utazz vélem hát!
Bájoddal szolgáld Budán
a nagypolitikát!

ELISABETH: Add vissza két kislányom -
ennyit tán kérhetek,
s akkor majd a politikában
megsegítelek,
de el kell vinnünk őket!

F. JÓZSEF: Ahhoz kicsinyek még!

ELISABETH: Ha ők nem jönnek, én sem!

F. JÓZSEF: Legyen kedved szerint!

1857. május

LUCHENI: A szép pár tehát útra kelt,
négy éve immár, hogy egybekelt!
De Magyarországon vár reájuk -
hisz sejtik, ki ő! Vagy nem?

DEBRECEN

BATTHYÁNY ELEMÉR: Én ezt a császárt nem köszöntöm!
Ő végeztette ki apámat, csupán, mert
szabadságot kért a magyaroknak!
Nagyanyám hiába könyörgött kegyelemért!

KÁROLYI ISTVÁN: Köszöntsd akkor a császárnét!
Ő magyar-párti.

ANDRÁSSY GYULA: Mert az anyósa őt is megfosztotta
a szabadságától, ahogy minket!

KÁROLYI: Nézzétek csak meg, milyen szép és büszke!
És milyen szerelmesen néz rá a császár!
Nem is kérdéses, hogy Elisabeth
legyőzi az anyacsászárnőt!

ANDRÁSSY: És az is lehetséges, hogy rábírja a császárt,
adja meg Magyarországnak a függetlenséget!

KÁROLYI: Az anyacsászárnőt semmi nem érintené érzékenyebben!

BATTHYÁNY: Értem. A szövetségesünkké kell tennünk Elisabeth-et!

KÁROLYI: Én azt hiszem, hogy máris az.
Megtanulta a nyelvünket is, amit az anyósa annyira gyűlöl.
A gyermekeivel állítólag csak magyarul beszél.

BATTHYÁNY: Mind a két kicsit magával hozta az útra.
Betegnek látszanak.

KÁROLYI: A kis Sophie-nak magas láza van.
Aggódnak az életéért.

ANDRÁSSY: Az aggodalom csak még szebbé teszi!